A skót Margaret McNeil férje halála után kezdett művészeti kurzusokra járni. Annak ellenére, hogy látása folyamatosan romlott (egyik szemére teljesen vak, a másikra részlegesen), tanárai biztatták, hogy folytassa csak a festést, mert van hozzá érzéke.

 

Képein – melyeket “látóként” szerzett emlékeire támaszkodva készít – madarak, állatok, tájak a fő motívumok. Ránézésre nem is mondaná meg senki, hogy egy aliglátó festette őket.

 

 

Történetét itt olvashatjátok (a cikkben láthatjátok néhány képét is): https://www.nlcafe.hu/eletmod/20180826/csodaszep-kepeket-fest-a-95-eves-vak-nagyi/